Aszparágusz (Asparagus densiflorus) - hazája Dél- és Kelet-Afrika, a csapadékszegény vidékek növénye. Bár páfrányhoz hasonlít, a liliomfélék (Liliaceae) családjába tartozik. Az étkezési spárga rokona. Kedvelt szobanövény, jól mutat függőkosárban, dézsában, cserépben. Nyáron a kertbe is kiültethető. Az aszparágusznak szinte minden része mérgező, nedve azonban a bőrön is képes allergiás reakciót kiváltani. Irritációt, kivörösödést okoz, ha érintkezik vele.

Nyáron félárnyékos helyen tartsuk, az erős napsugárzástól óvjuk, mert az aszparágusz levelei megéghetnek. Kertben akár fára is akaszthatjuk cserepét, így a fa lombján keresztül csak szűrt fényt kap. Ha nyárra kiültetjük a napos kertbe, a napfényhez fokozatosan szoktassuk hozzá, így különösen sűrű, tömött és kemény lombozatú lesz, sőt rendszerint jobban is virágzik. Télen tegyük világos helyre, tartsuk hűvös helyen, ekkor maximum 10-15 °C-ot igényel, ennél magasabb hőmérsékleten levelei elkezdenek sárgulni, hullani és megnyúlt, vékony, többnyire "levéltelenül" maradó hajtásokat fog nevelni. Az ilyen hajtást tavasszal tőből vágjuk vissza, néhány hét múlva erőteljes leveles hajtások fejlődnek majd. -1 °C-ig fagytűrő. Egyéb időszakban átlagos meleget (18 - 25 °C) igényel.

Jól tűri a szárazságot. Ez részben a levelek kicsiny párologtatási felületének köszönhető, de nagyrészt a gyökerén található víztároló gumócskáknak tudható be. Ha megfeledkezünk az öntözésről, a növénynek van mihez nyúlnia. A jól tartott növények gyökerén sok, áttetsző, vízzel telt gumót találunk, a sokat nélkülözöttnél a gumók töppedtek. Előfordulhat, hogy a növény az erős fejlődés következtében a cserepet szétnyomja, a peremes cserépnél ez ritkábban fordul elő.

Bár jól tűri a szárazságot, a rendszeres nyári öntözést meghálálja (2-3 nap), főleg ha ez 2-3 hetenkénti tápoldatozással is párosul. Öntözzük alulról, ha a talaját már száraznak tapintjuk. A túlöntözés és a meszes, kemény víz előidézheti a lombozat sárgulását, hullását. Nagyon nagy melegben (25 °C felett) permetezzük az aszparágusz leveleit. Télen, hűvös, világos szobában tartva egészen kevés vízzel is beéri, csak éppen ki ne száradjon teljesen. 2-3 hetenként öntözzük. Ekkor nincs szükség tápoldatozásra. Nyárra legjobb szabadba helyezni, sőt már április elejétől kikerülhet. Kihelyezés előtt, a télen elszáradt hajtásokat (különösen, ha a tél során teljes volt a lombvesztése) tőben le kell vágni, hogy azután helyettük újak fejlődhessenek.